δια-φεύγω,
fut. -φεύξομαι Pl. Prm. 135d: -
1. get away from, escape, τινά or τι, Hdt. 1.204, 3.19, Antipho 5.90, etc.; θάνατον Pl. Ap. 39a; κίνδυνον Isoc. 2.6; survive, [ νόσημα ] Arist. HA 603b11; γάμον Men. Georg. 21: abs., Democr. 239, Hdt. 1.10, etc.; μὴ.. ἀθῷος διαφύγῃ PTeb. 44.28 (ii B.C.); ἐκ τῆς Μήλου Th. 8.39; δ. ἐκ πόνων εἰς ἀγαθά Pl. Lg. 815e; διαφεύγει δ’ οὐδὲ νῦν but it is not even now too late, D. 10.31: - Pass., διεφεύχθη ὁ κίνδυνος J. AJ 18.8.9.
2. escape one’s notice or memory, Pl. Phd. 95e, Men. 96e; σὲ διαφεύξεται ἡ ἀλήθεια Id. Prm. 135d; δ. τὰ νολλὰ τῶν νοσημάτων αὐτούς Jul. Or. 7.228a; πολλά με διαπέφευγε Isoc. 4.187.
δια - φεύγω ,
[in LXX : [Jos 8:22] (H6412), [Jos 10:28] (H8300), etc.;]
to flee through, escape: [Act 27:42]. †