ἐλε-ήμων, ον,
gen. ονος, pitiful, merciful, Od. 5.191, D. 21.101, LXX [Psa 111:4](112).4, [Mat 5:7]; of God, LXX [Exo 34:6], al.: c.gen., Ar. Pax 425: - Comp. and Sup., ἐλεημονέστερος, -τατος, Arist. HA 608b8, Lys. 24.7. Adv. -μόνως, condemned by Poll. 8.11.
ἐλεήμων eleēmōn 2x
merciful, pitiful, compassionate, [Mat 5:7]; [Heb 2:17]
G1655 — ἐλεήμων
ἐλεημον, merciful: [Mat 5:7]; [Heb 2:17]. (From Homer, Odyssey 5, 191 on; the Sept..)