διάταγμα (diátagmadee-at'-ag-mahnounedict)
[Grk] διάταγμα LN: 33.326 GK: G1409 Hebrew: נִשְׁתְּוָן
Derivation: from διατάσσω;
Strong's: an arrangement, i.e. (authoritative) edict
KJV: --commandment.
See: διατάσσω