βίαιος [ ῐ], α, ον,
also ος, ον Pl. R. 399a, Philostr. VA 1.33: (βία): -
I
1. forcible, violent: Adj. once in Hom., ἔρδειν ἔργα βίαια Od. 2.236, Adv. twice, by force, perforce, κατέδουσι βιαίως οἶκον Ὀδυσσῆος 2.237; γυναιξὶ παρευνάζεσθε βιαίως 22.37; freq. in all writers, ἔργα β. Thgn. 1343; νόμος ἄγει δικαιῶν τὸ βιαιότατον Pi. Fr. 169; of persons, βιαιότατος τῶν πολιτῶν Th. 3.36; χρόνος καταψήχει καὶ τὰ βιαιότατα Simon. 176; β. θάνατος a violent death, Hdt. 7.170, Pl. R. 566b, etc.; β. νόσος S. Ant. 1140 (lyr.); β. ἄνεμος Arist. Mete. 370b9; ἐπάρδευσις Epicur. Ephesians 2 p.44U. (Comp.); ὁ πόλεμος β. διδάσκαλος teaches by violence, Th. 3.82; δίκη βιαίων an action for forcible rescue, Harp.; τοῖς β. or τῶν βιαίων ἔνοχος, Lys. 23.12, Pl. Lg. 914e; βιαίων [ἐγκαλεῖ ] D. 37.33; τὰ [περὶ] τῶν βιαίων ibid.; συναλλάγματα β., λαθραῖα, obligationes ex delicto, Arist. EN 1131a8; κλοπαῖα καὶ β. Pl. Lg. 934c. Adv. βιαίως, ἀποθανεῖν Antipho 1.26; β. σέλμα σεμνὸν ἡμένων in their irresistible might, A. Ag. 182 (lyr.); χαλεπῶς καὶ β. by struggling and forcing their way, Th. 3.23; firmly, σχεδίας β. ζεύξαντες Plb. 3.46.1: neut. pl. as Adv., A. Supp. 821 (lyr.); πρὸς τὸ β. Id. Ag. 130; ἐκ τοῦ βιαιοτάτου D.H. 10.36.
2. esp. of magic, β. τέχνη Philostr. VA 1.33. Adv. βιαίως, σοφός a wizard, ib. 1.2.
II Pass.,
1. forced, constrained, opp. ἑκούσιος, πράξεις Pl. R. 603c; β. κίνησις, = παρὰ φύσιν κ., Arist. Ph. 254a9, cf. Pl. Ti. 64d; τὸ β., = οὗ ἔξωθεν ἡ ἀρχὴ μηδὲν συμβαλλομένου τοῦ βιασθέντος Arist. EN 1110b15; ἡ β. τροφή, of the diet of athletes, Id. Pol. 1338b41; πόνοι μὴ β. ib. 1335b9; ὁ χρημ.ατιστὴς (sc. βίος) β. τίς ἐστιν, Id. EN 1096a6; βιαιότερος λόγος Jul. Or. 6.191d. Adv. -ως, = παρὰ φύσιν, κινεῖσθαι Arist. Ph. 253b34: Comp. -οτέρως Gal. 17(1).19.
2. = βιαιοθάνατος, PMag.Par. 1.332.