τελευτή (teleutḗtel-yoo-tay'nounend (= death))
[Grk] τελευτή LN: 23.102 GK: G5463 Hebrew: אַחֲרִית, מוּת, מָוֶת
Derivation: from τελευτάω;
Strong's: decease
KJV: --death.
See: τελευτάω