τελευτή (teleutḗ|tel-yoo-tay'|noun|end (= death))
[Grk] τελευτή LN: 23.102 GK: G5463 Hebrew: אַחֲרִית‎, מוּת‎, מָוֶת‎
Derivation: from τελευτάω;
Strong's: decease
KJV: --death.
See: τελευτάω