καταφροντής (kataphrontḗskat-af-ron-tace'noundespiser)
[Grk] καταφροντής, καταφρονητής LN: 88.193 GK: G2970 Hebrew: בָּגַד, בֹּגְדֹות
Derivation: from καταφρονέω;
Strong's: a contemner
KJV: --despiser.
See: καταφρονέω