καταφροντής (kataphrontḗs|kat-af-ron-tace'|noun|despiser)
[Grk] καταφροντής, καταφρονητής LN: 88.193 GK: G2970 Hebrew: בָּגַד‎, בֹּגְדֹות‎
Derivation: from καταφρονέω;
Strong's: a contemner
KJV: --despiser.
See: καταφρονέω