θαυμάσιος (thaumásios|thow-mas'-ee-os|adjective|wonderful)
[Grk] θαυμάσιος LN: 25.215 GK: G2514 Hebrew: אֹות‎, מֹורָא‎, פָּלָא‎, תָּמַהּ‎
Derivation: from θαῦμα;
Strong's: wondrous, i.e. (neuter as noun) a miracle
KJV: --wonderful thing.
See: θαῦμα