ἑκών, ἑκοῦσα, ἑκόν: (ϝέκ- IG 9(1).334.12 (Locr.), GDI 5131b (Crete), cf. γεκαθά; cf. Skt. váśmi ’wish’): -
I
1. readily, Od. 4.649, etc.; freq. contrasted with ἄκων, ἑ. ἀέκοντί γε θυμῷ Il. 4.43; οὐ γάρ τίς με βίῃ γε ἑ. ἀέκοντα δίηται 7.197; ἑκόνθ’ ἑκόντι Ζηνὶ συμπαραστατεῖν A. Pr. 220; πάρειμι δ’ ἄκων οὐχ ἑκοῦσιν S. Ant. 276; ἑκόντα μήτ’ ἄκοντα Id. Ph. 771; βίᾳ τε κοὐχ ἑκών Id. OC 935; ἑ. παρ’ ἑκόντος λαμβάνειν, i.e. by mutual consent, D. 21.44; τὴν φύσιν ἑκοῦσαν καὶ οὐ παθοῦσαν τὰ δέοντα ποιεῖν Gal. 19.171.
2. wittingly, purposely, ἑκὼν δ’ ἡμάρτανε φωτός Il. 10.372, etc.; σφόδρ’ ἑκὼν.. ἀγνοεῖν προσποιούμενος D. 29.13.
3. in Att. Prose (cf. Phryn. 241), ἑ. εἶναι as far as depends on one’s will, as far as concerns one, with a neg., Hdt. 7.104, 8.116, Pl. Ap. 37a, al.; also in oblique cases, ὑπὸ σοῦ ἑκόντος εἶναι Id. Grg. 499c; or in a sentence implying a neg., θαυμάζοιμεν ἂν εἰ.. τις ἑκὼν εἶναι (fort. delendum).. ἀφικνεῖται; Id. Lg. 646b: once affirm., ἑκὼν εἶναι.. οἴχετο Hdt. 7.164.
II rarely of things, κακὰ ἑ. κοὐκ ἄκοντα S. OT 1230.
III for Adv. see ἑκοντήν, ἑκοντί: regul. Adv. ἑκόντως is dub. in Aristid. 2.187, 226J.
G1635 — ἑκών
ἑκοῦσα, ἑκον, unforced, voluntary, willing, of one's own will, of one's own accord: [Rom 8:20]; [1Co 9:17]. (From Homer down.)
ἑκών , - οῦσα , - όν ,
[in LXX : [Exo 21:13], [Job 36:19] * ;]
willing, of one's own free will: [Rom 8:20], [1Co 9:17] ( Cremer , 246). †