συνήθεια, ἡ,
habitual intercourse, acquaintance, intimacy, αἱ πρὸς ἀλλήλους ς. Isoc. 1.1; διατριβαὶ καὶ -θειαι μετά τινων Aeschin. 2.23; ἡ τῶν φίλων ς. ib.152; ς. καὶ φιλία Arist. GA 753a12; ἡ πολιτικὴ ς. Id. EN 1181a11; τὰς τῶν φαύλων ς. ὀλίγος χρόνος διέλυσε Isoc. 1.1; ὅπως ἂν αἱ ς. διαζευχθῶσιν Arist. Pol. 1319b26; καὶ αὐτῷ δέ μοί εἰσι ς. PCair.Zen. 42.2 (iii B.C.); ὢν ἡμῖν ἐν συνηθείᾳ PMich.Zen. 82.3 (iii B.C.). sexual intercourse, X. Cyr. 6.1.31 (v.l.); ς. ἔχειν μετὰ γυναικός Plu. 2.310e; πρὸς γυναῖκα Vett.Val. 288.23.
2. of animals, herding together, Arist. HA 575b19; νέμεσθαι κατὰ συνηθείας in herds, ib. 611a7, cf. Ael. NA 2.31; so of soldiers, κατὰ συνηθείας in messes, Plb. 35.4.14.
II habit, custom, h.Merc. 485 (pl.), Hp. VM 3, Pl. R. 516a, etc.; pl., φαῦλαι ς. bad habits, Epicur. Sent.Vat. 46; κατὰ συνήθειαν τοῦ προτέρου βίου Pl. R. 620a; ἐν τοῖς ἤθεσι τοῖς τῆς ἑαυτοῦ συνηθείας in his own accustomed haunts, Id. Lg. 865e; ἡ ς. τοῦ ἔργου habituation to it, X. Cyn. 12.4; λήθην ἢ συνήθειαν τῶν ἀδικημάτων D. 19.3, cf. 60.27; πολλῆς.. ς. ἡ ῥητορική Epicur. Fr. 46; τῇ ς. τοῦ εἰδώλου by being used to it, [1Co 8:7]; practice, Plb. 1.42.7, cf. Pl. Lg. 656d: with Preps., διὰ συνήθειαν Id. Sph. 248b; διὰ τὴν ς. Arist. HA 494b21; ἐκ συνηθείας OGI 629.12,79 (Palmyra, ii A.D.); κατὰ ς. Pl. R. l.c.; παρὰ συνήθειαν Id. Lg. 655e; ἠναγκάσμεθα ὑπὸ συνηθείας Id. Tht. 157b; ς. ἔχειν τῇ πολιτείᾳ to be used to it, practised in it, Plb. 39.5.2; ς. κτᾶσθαι πρὸς τὰ κοινά Plu. 2.791a.
2. the customary usage of language, ἐκ ς. ῥημάτων καὶ ὀνομάτων Pl. Tht. 168b, cf. Chrysipp.Stoic. 3.33; εἰς συνήθειαν ἐποίησε τοῦ λόγου τούτου τὴν πόλιν καταστῆναι brought the city to habitual use of this phrase, Aeschin. 1.165; ἡ ς. τῶν Ἑλλήνων, αἱ κατὰ τὰς διαλέκτους ς., Phld. Rh. 1.59 S., Gal. 18(2).237, Phld. Po. 5.2; ἐν τῇ τεχνικῇ καὶ μὴ εἰκαίᾳ ς. Diocl. Magn. Stoic. 3.214: abs., ordinary language, ἐν τῇ ς. Plu. 2.22f, cf.ib.c, 1113a; κατὰ τὴν ς. A.D. Synt. 323.22, cf. Demetr. Eloc. 69, al., D.H. Amm. 2.11, Herod.Med. in Rh.Mus. 49.549.
III customary gratuity, Sammelb. 7336.13 (iii A.D.), 7369.25 (vi A.D.), PLond. 1.113 (3). 11, 3.1036.8 (both vi A.D.): pl., perquisites, Cod.Just. 3.2.4, Just. Nov. 134.1, al.
G4914 — συνήθεια
συνηθείας, ἡ (συνήθης, and this from σύν and ἦθος), from Isocrates, Xenophon, Plato down, Latinconsuetudo, i. e.
1. contact (with one), intimacy: 4 Macc. 13:21.
2. custom: [Joh 18:39] (cf. Buttmann, § 189, 45); [1Co 11:16].
3. a being used to: with a genitive of the object to which one is accustomed, [1Co 8:7] L T Tr WH.
** συνήθεια , - ας , ἡ
( < ἦθος ),
[in LXX : [4M][a 2:12]; 4Ma 6:13 ; 4Ma 13:22 ; 4Ma 13:27 * ;]
1 intimacy.
2. habit, custom: [Joh 18:39], [1Co 11:16]; c . gen . obj . ( cf. Æschin., 23, 37, and v. MM , xxiv), habitual use, force of habit with respect to, [1Co 8:7]. †