νόσ-ημα,
Ion. νούς-, ατος, τό, (νοσέω)
1. disease, Hp. Flat. 1, S. Ph. 755, E. El. 656, Th. 2.49, 53, etc.; τὰ περὶ τὸ σῶμα ν. Isoc. 8.39; νοσήμασι περιπίπτειν X. Cyr. 6.2.27; νοσήματα τῶν σπερμάτων Thphr. HP 8.10.1; [τῶν φυτῶν ] ib. 4.14.1.
2. metaph., of passion, vice, etc., ἔνεστι γάρ πως τοῦτο τῇ τυραννίδι ν. A. Pr. 227; ν. γὰρ αἴσχιστον εἶναί φημι συνθέτους λόγους ib. 685; νοσοῖμ’ ἄν, εἰ ν. τοὺς ἐχθροὺς στυγεῖν ib. 978; of love, S. Fr. 149.1; τὸ ν. τῆς ἀδικίας Pl. Grg. 480b, cf. Chrysipp.Stoic. 3.103. of any grievous affliction, S. OT 1293; esp. of disorder in a state, τυραννίδα.. ἔσχατον πόλεως ν. Pl. R. 544c, cf. D. 19.259, etc.
G3553 — νόσημα
νοσηματος, τό, disease, sickness: [Joh 5:4] Rec. Lachmann (Tragg., Aristophanes, Thucydides, Xenophon, Plato, and following.)