ἄλευρον
(A), [ ᾰ], τό, mostly in pl. ἄλευρα, (ἀλέω A)
1. = ἀλείατα, wheat-meal (opp. ἄλφιτα barley-meal, Hdt. 7.119; ἐκ μὲν τῶν κριθῶν ἄλφιτα σκευαζόμενοι, ἐκ δὲ τῶν πυρῶν ἄλευρα Pl. R. 372b, cf. Epin. 975b, X. An. 1.5.6, Arist. Pr. 863b2: in sg., Ar. Fr. 50, Sotad.Com. 1.24, Arist. Pr. 927a11, Theoc. 14.7.
2. generally, meal, ἄ. κρίθινον Dsc. 1.72; τήλινον 3.40, cf. 2.102; made trom dried sorbs, 1.120.
ἄλευρον
(B) · τάφος (Cypr.), Hsch.
G224 — ἄλευρον
τό (ἀλεύω to grind), wheaten flour, meal: [Mat 13:33]; [Luk 13:21]. Hesychius ἄλευρα κυρίως τά τοῦ σίτου ἄλφιτα δέ τῶν κριθῶν. (Herodotus, Xenophon, Plato, Josephus, others.)
ἄλευρον , - ου , τό
( < ἀλεύω , to grind),
[in LXX for H7058, [Num 5:15], al. ;]
real: [Mat 13:33], [Luk 13:21]. †